Ultrarövid Terápia®
Hitted volna, hogy létezik egy
terápia, mely két órán belül megváltoztathatja az életedet?
Gyors, mély és hatékony.
Cs. Tóth Ibolyával, ultrarövid terápiás konzulenssel beszélgettünk arról, mit is jelent az Ultrarövid Terápia és miben különbözik más módszerektől.
Mi az, ami leginkább jellemzi az Ultrarövid Terápiát?
Három szó: gyors, mély és hatékony, ami ezt az intenzív egyéni konzultációs módszert jellemzi.
Nem kötődésre épül ez a terápiás együttlét, hanem egy alkalomra, egy ülésre tervezett modellel dolgozunk.
Gyors, mert másfél - kétórás időintervallum áll a rendelkezésünkre.
Mély, mert a lélek legmélyebb bugyraiból hozunk felszínre érzéseket, élményeket.
S hatékony, mert ez az
időintervallum elég arra, hogy a kliens a felszínre hozott felismeréseit
tudatosítsa, s ez őt belső
változásra, változtatásra, akár döntéshozatalra sarkallja.
Miben tud leginkább segíteni az Ultrarövid Terápia?
Bármilyen elakadás van az életünkben, sokszor nem tudunk továbblépni, ezért megrekedünk, szenvedünk e miatt. Nem tudjuk magunkat hajunknál fogva kihúzni a mocsárból, ezért segítségre van szükségünk.
A mai rohanó világban ez a módszer
hatékony segítséget tud nyújtani azoknak az
embereknek, akik nem akarnak évekig pszichoterápiába járni. Már ez az egy
alkalom lehetőséget ad arra, hogy megszüntessük a belső
szenvedésünket és megszabaduljunk régen cipelt sérelmektől, fájdalmaktól.
Hogyan néz ki ez a másfél-két órás alkalom, hogy kell elképzelni?
Én segítőként vagyok jelen. Az első lépés a biztonság, a bizalom kiépítése. Ráhangolódok, nyitott szívvel, együttérző befogadó jelenléttel fordulok a klienshez. Itt senki nem akarja őt megváltoztatni, megmondani neki a tutit. Itt önmaga lehet, magának kell felelősséget vállalnia mindazért, ami benne felismerésre kerül. Nincs ítélkezés, tanácsadás, diagnosztizálás, stigmatizálás.
Amikor megkeres valaki és mesélni kezd arról a folyamatról, ami éppen benne zajlik, akkor jön elő belőlem a kereső, mélyre ásó detektív, aki felgöngyölíti azokat a szálakat, amelyek úgy vélem, hogy a kialakult problémához vezettek. Hallgatom őt és visszatükrözöm neki, ami benne zajlik. Amikor felkavarodik a belső iszap és rátapintunk a lényegre, ott általában a kliens egy érzelmi katarzist él át, sírni kezd, s akkor biztosak lehetünk abban, hogy jó az irány, jó úton vagyunk a folyamatban.
A terápia során a kliens kiválaszthatja élete szereplőit, behívunk a térbe olyan embereket, akik az életében fájdalmat okoztak neki és a velük kapcsolatos negatív érzések még mindig meghatározzák a gondolkodását, viselkedését. Olyan személyekkel is találkozhat, akik már nem élnek, de még vannak tisztázatlan, el nem simított szálak az elhúnyttal . Ezek lehetnek szülők, családtagok, de tanárok, tanítók, bárki, aki a kliens életének történetében szerepet játszott. A "fogadó óra" végén, jó esetben megszületik a megbocsátás, az elengedés és a hála.
Tudsz esetleg mondani egy konkrét példát?
A klienseim között volt egy hölgy, akinek édesanyja halálos beteg volt. A betegágyánál megígérte neki, hogy teljesíti édesanyja akaratát, a temetés lebonyolításával kapcsolatosan. De nem sikerült mindent megvalósítania. Legalább hat évig hordozta a lelke ennek a megoldatlan problémának a terhét. A terápiás ülésnek hála, sikerült elmondania édesanyjának, hogy mi volt ennek az oka, s így megbocsátott magának, feloldozást kapott önmaga által. Fájdalmas, sírós, de felszabadító élmény volt látni, hallani, ahogyan a hölgy kimondta: "Nem tehetek róla, nem vagyok hibás és nem bántom magam már emiatt." Még felszabadítóbb volt látni azt, amikor az édesanyja megbocsátó szavai, amit az ő engedélyével én tolmácsoltam, lelkében a megkönnyebbülés érzését hozta el.
Miben segít, ha kimondunk olyan dolgokat,
melyek régóta nyomasztanak minket?
A lélek gyógyulásához elengedhetetlen, hogy kimondjunk olyan dolgokat, amiket addig nem mertünk vagy nem tudtunk megtenni, hogy feloldjuk a bennünk lévő feszültséget, s a vágyott vigaszt magunkban megtaláljuk. A lelki vívódások, a nyugtalanság állapotából így el tudunk jutni egy harmonikus, szeretetteli, önmagunkat elfogadó életformához. Jó lenne megtanulni a jelen pillanatában létezni, s nem annyit agyalni az életünkön. Elfogadni és elengedni a múlt fájdalmait nem harcolni velük, ellenük. Tudatosítani, hogy ami volt, elmúlt és nem jön vissza. Mindig van új lehetőségünk a megújulásra, változtatásra.
Te miért épp ezt a módszert választottad?
2017-ben ismerkedtem meg a módszerrel, amit Dr. Buda László orvos, pszichiáter, családterapeuta dolgozott ki. Személyesen tőle tanultam, hálás vagyok neki, mert nemcsak az én életemben hozott gyökeres változásokat, hanem a hozzámforduló kliensek is sorsfordító élményekről számoltak be visszajelzéseikben.
Ha érdekel a módszer részletesebb leírása, akkor itt találsz hozzá információkat!
Lejegyezte Németh Ágnes. A teljes cikket www.life.hu oldalon olvashatod.
Ha szükséged van egy jó LÉLEKnyomozóra, akinek segítségével lágyan,de magabiztosan felfejtheted elakadásaid okát,
- aki hozzásegít a belső erőforrásaidhoz,
- aki odaadó figyelemmel és nyitott szívvel kísér az utadon,
-aki biztonságban megtart, elfogad, hall, lát és érez,
Akkor keress bátran!
Amikor megkeresel és elhozod magaddal a problémádat, úgy tekintek erre a találkozásra, mint egy közös táncra.
Teljes figyelmemet neked szentelem, kísérlek, figyellek, érzékellek. Együttérzésem, szeretetem áramlik feléd, elfogadó, biztonságos környezetet teremtve ezzel a számodra.
Engedem, hogy a lelked mélységéből, viszonylag gyorsan és hatékonyan megszülessen valami új, ami elmozdít, kimozdít beszorult lélekállapotodból. A módszer mellékhatásaként pedig elindulsz a vágyott változás irányába.
Visszajelzések
Mit is adott nekem a terápia?
Szeretném még egyszer megköszönni a közösen eltöltött időt
Miután eljöttem tőled könnyűnek felszabadultnak vidámnak és boldognak éreztem magam ami a mai napig kitart
Köszönöm szépen az új nézőpontot és az útravalót, azóta minden nap gondolok rá és remélem még sokáig fogok is.
Hálásan köszönöm
Zsófi"
"Annyi terápiás módszert kipróbáltam már.
Azt hittem, hogy újabbat ez a módszer sem fog adni a számomra.
De mégis sikerült meglepődnöm.
Amikor találkoztam szeretett nagymamámmal,
elmondhatatlan boldogságot, felszabadulást ,
örömöt éreztem a testemben, majd kiugrottam a bőrömből.
Az erőm megkétszereződött, azóta a barátommal szakítottam és fontos döntéseket is meghoztam az életemben.
Mennyi időt, energiát pazaroltam eddig, hihetetlen.
Annyira boldog vagyok, köszönöm Ibus! Hála!"
Erika
Ha nem velem történik, el se hiszem. Mármint nem úgy durva, csak döbbenetes.
A héten nincs suli, a nagyobbik gyerek Anyukámnál van. Délután volt egy kis balhé (telefonon), hogy megy-e kosárra. Végül nem ment, így én mentem értük Anyuhoz, addigra felvették a kicsit is az óvodában. Beszélgettünk pár szót, hogy miről szól ez a dolog, mikor kitalálja, hogy valamilyen ürüggyel nem megy edzésre. Anyu szerint a mi mintáinkat másolja, a nehezen döntést, a kitartás hiányát, ami nálam a sportban jelentkezik, Tibinél a munkahelyek terén. (Utóbbit én kicsit másképp látom, de ez most lényegtelen.) És ekkor, már-már könnybe lábadt szemmel közölte, hogy ő tudja, hogy a rossz mintákat is tőle hozzuk, de nekünk felnőtteknek kell dolgozni rajta, hogy ez változzon, és ő - itt figyelj! - most már ezekben a dolgokban azt fogod csinálni, amit én mondok, akkor is, ha nem ért egyet. Akkor nem is esett le, csak utána egy végtelen letargia tört rám, be is mentünk a gyerekekkel a cukrászdába (és itthon, mikor rájöttem 2 falat után, hogy nincs is kedvem sütit enni, és falatoztam helyette a mandarint, akkor jöttem rá, hogy arra válaszolt, amit a széknek mondtam ott nálad. Itt kicsit ledobtam a láncot…húú.
Most még emésztem, ami történt….
Köszönöm, Eszter"
Már több hete, hogy nálad jártam, de még mindig a hatása alatt vagyok. Sokszor eszembe jutnak a "párnák", mindig akkor és mindig az, amivel pont dolgom van. A belső gyermeket, a kis Ágikát nagyon szeretem és már én lettem az anyukája. Képes vagyok vigasztalni ha kell és el tudom képzelni, hogy önfeledten játszik és vidám.
Anyukámat egyszer láttam meditatív állapotban azóta, nagyon nagyon távol volt tőlem, messziről hallottam a hangját, hogy jól van ő és ne aggódjak, minden rendben lesz. Viszont anyai nagymamámat, aki már szintén nem él, közelről láttam, ahogy egy ablakon néz ki egy ködös tájra szomorúan. Mintha oldalt álltam volna közvetlenül mellette. Mintha figyelné valaki érkezését akinek még nem kellene Hazatérnie.
Volt mikor úgy éreztem kevés az erőm és akkor eszembe jutott a piros párna, nagy és súlyos és aķkor azt képzeletben újra magamhoz öleltem és éreztem ahogy megtalálom a bennem lévő erőt. Volt, hogy a testem fájt, a kemo, a tűszúrások. A kék párna ölelését idéztem fel és azt, hogy szeretem a testem. Elfogadom és szépnek, egészségesnek, tökéletesnek látom. Képzeletben megsimogattam a testem, hogy nem fáj semmi, minden rendben lesz.
A kispárna, a kis Ágika pedig nagyon fontos lett.
Varázslatos dolog volt ott lenni nálad és ezt megtapasztalni, és látni aztán ezekben a hetekben, hogy épül be az életembe, az energiarendszerembe.
Köszönöm szépen a segítségedet!
Ági"
Kedves Ibus,
mikor először mentem hozzád, úgy voltam vele, hogy csak essünk túl rajta, mert úgy éreztem, hogy ide oda vagyok dobva a gyógyulásom érdekében. Az első hosszú konzultációs beszélgetésünk után úgy jöttem ki ,mint akit kicseréltek .Mindenkire vigyorogtam, örömömben sírtam és úgy éreztem hogy egy maratont le tudnék futni. Nem akarom túlságosan elnyújtani ezt a szösszenetet, de azt érzem hogy a lelkem gyógyul ,mert olyan szintű löketet/erőt/energiát/motivációt kaptam, ami felfoghatatlan számomra és elindítja a folyamatokat bennem, megmagyarázza a körülöttem/bennem lévő érzéseket/történéseket. Most rengeteg mindent máshogy látok és érzem, hogy fejlődök, sikerül elengednem azt a valakit, aki miatt ide kerültem.
Enikő
Kedves Ibolya!
Sokat írok azóta az ott megélt élményeimről, mert hatalmas dolgok történtek. Soha nem fogom elfelejteni a gyógyulás erejét. Azóta is, ha arra pillanatra gondolok, amikor 32 év után először magamhoz öleltem a múltam és a gyökereim, könnybe lábad a szemem a hálától. Nem gondoltam volna, azzal, hogy feloldom az apai ágon a nagypapám, több más kis csomó is feloldódik, mintha mindenre hatása lett volna. Mintha az lett volna az eredő pont, ami automatikusan kisimítja a többit. Tudom és viszem magammal a tapasztalatát annak, hogy milyen az, amikor a szenvedést és a traumát erőforrássá alakítjuk. Hetekig olyan érzésem volt, hogy minden puttony lekerült a hátamról. A kibékülés, a béke ereje is velem van már, nemcsak a harcé. Mert tudom, hogy rengeteget kellett küzdenie az apai ágon lévő őseimnek, hogy életben maradjanak. Nekem már könnyebb és ha a szembenézést vállaljuk, úgy egyre könnyebb lesz.
Egy hónap sem telt és belépett egy férfi az életembe, aki nem magyar. Ezt eddig soha nem tudtam volna elképzelni, valakivel intim viszonyba lenni, aki nem beszéli az anyanyelvemet, és még csak nem is európai. De olyan jólesik, ahogy bánik velem és annyira más az energetikai kapcsolódása, mint eddig bármelyik kapcsolatomnak.
Hálásan köszönöm
Dia
Megpróbálom szavakba önteni mindazt, amit a múlt heti Ultrarövid Terápián megéltem. Az első pillanattól fogva éreztem a támogató jelenléted, az általad teremtett biztonságos teret, így néhány perc után sikerült teljesen megnyílni Neked. Olyan mozaikdarabok kerültek a helyükre, melyeket bár a több évnyi önmunkám során külön-külön már jól ismertem, mégsem láttam meg a teljes képet. Mintha összeraktál volna számomra egy, az életemről szóló puzzle-t. Számos összefüggésre mutattál rá, rengeteg választ kaptam az UT alatt és után, amiket eddig a problémáim mögött nem fedeztem fel. Hálásan köszönöm Neked, hogy mutattál egy irányt, ami felé most elindulok, bízva abban, hogy végre megérkezem. Megérkezem az életembe. <3
Csodás napot, szeretettel:
Mónika
"A terapia után úgy éreztem magam, mint egy mesehős, akit, ha megpróbáltatás ér, megnő az ereje és még erősebbé válik.
Megnőtt az önbizalmam, nem számít, hogy nincs mellem, tetovált a szemöldököm és a szempillám ,olyan erős nőnek érzem magam, mintha újjászülettem volna.
Köszönöm, hogy kísértél az utamon és hozzásegítettél a felismerésekhez, amik nélkül most nem lennék az, aki vagyok."
Szilvi
"Annyi terápiás módszert kipróbáltam már.
Azt hittem, hogy újabbat ez a módszer sem fog adni a számomra.
De mégis sikerült meglepődnöm.
Amikor találkoztam szeretett nagymamámmal,
elmondhatatlan boldogságot, felszabadulást ,
örömöt éreztem a testemben, majd kiugrottam a bőrömből.
Az erőm megkétszereződött, azóta a barátommal szakítottam és fontos döntéseket is meghoztam az életemben.
Mennyi időt, energiát pazaroltam eddig, hihetetlen.
Annyira boldog vagyok, köszönöm Ibus! Hála!"
Edit
"Olyan furcsán érzem magam, üresség van bennem, szinte nem is tudok ezzel mit kezdeni. Rájöttem sok mindenre, hol bántottam magam.
Amikor belenézek a tükörbe, már nem azt látom, akit korábban. Eddig csak a kövérségemet láttam, s menekültem előle.
Ma már a tornán végignéztem magam a tükörben, s csodálkoztam, hogy már nemcsak azt látom. Ez haladás. Nem is értem.
Lehet, hogy nem is kell értenem. De az érzés furcsa.
Hogy honnan indultunk, s hová érkeztünk, még felfoghatatlan.
Mint egy varázslat!
Hálásan köszönöm."
Éva